Egy hét

Szia mindenki!

Sajnos az elmúlt héten nem volt sok időm a bloggal foglalkozni. Hogy miért? A továbbiakban olvashatjátok! =)

Elég sok minden történt, ezért próbálom összetömöríteni a dolgokat, hogy ne legyen túl hosszadalmas ez a bejegyzés.

Először is a jelentkezéseim hiányának oka:

Hétfőn délután négyre mentem dolgozni, egészen hajnal egyig. Akkor is csak azért engedtek haza minket, mert másnap reggel hétkor indultunk Bredába, SOFI-számot csináltatni. A SOFI olyan itt, mint odahaza a APEH. Ugyebár ez kelletik a hivatalos munkavégzéshez, és a bér kifizetéshez, ami nem utolsó az én szempontomból.

Igen fáradt volt mindenki kedden, mert nem sikerült sokat aludnia senkinek sem. 11-kor értünk vissza a szállásra. Egykor ebéd, aztán alvás.

Én szerdán reggel fél nyolcra mentem dolgozni. Így nem igen sikerült kialudnom magam. Eljött a délután négy, amikor is jött a főnökasszony, és mondta hogy "time finish". Kivéve engem, és három másik kollégámat, mert az az autó amivel jöttünk, már elvitték másokkal, így maradnunk kell még. Ennek köszönhetően lett plusz két órám. Majd kimentünk a parkolóba ketten. Aztán cirka öt perc múltán jött a sofőrünk, és a negyedik személy is... csak kocsikulcs nem volt nálunk... Így telefon, SMS, hogy akkor most merre hány méter? Végül a sofőr vissza a gyárba, kapott egy kocsikulcsot, aztán már jöhettünk is haza. Negyed nyolcra már itthon is voltam! Mi az nekem, alig keltem fél hatkor.

Csütörtökön délután négyre, megint hajnal egyig. Persze délben már fent van az ember fia, és nézi a kiírást félóránként, hogy ma is kell-e menni dolgozni. Miért is ne indulás előtt 20 perccel teszik ki, hogy délután négyre a gyárban kezdődik a mai műszakod... Ami hajnal egyig tart, a legpörgősebb gépen egész nap. Természetesen este tizenegykor már fáradt vagyok, mert össze vissza időpontokban alszok...

Tegnap, azaz pénteken délután haza mentünk dolgozni. Végre emberi időpontban, már délután kettőkor tudtuk meg. Egy laza tizenkét órázás után hajnalban feküdtem le aludni. Persze egykor már lekeltem, mert lehet, hogy ma is megyünk dolgozni... Így megint félóránként rohangálok ki  a szobából, hogy megnézzem a kiírást. A legrosszabb, hogy ilyenkor az ember nem mer még boltba sem elmenni, mert ha közben kiírják, hogy 10-20 perc múlva menned kell a gyárba, akkor lehet, hogy pont lemaradsz a járatról.

A héten már három magyar sofőrünk is volt. Volt aki el is tévedt a hatalmas csomópontban... Nem is csodálom. Így egy kis kitérővel, és húsz perc plusszal érkeztek meg, de még időben.

További érdekességek a holland autópályákról. A Bredát elkerülő szakaszon külön buszsáv van. Van olyan hely, ahol összefut két kétsávos szakasz, és folyamatában szűkül kettőre. Ennek az elején láttam középen záróvonalat, szaggatott vonallal! Ez elkerülő gyűrűk előtt hatalmas LEDes kijelzőkön írják, hogy merre van dugó, és alternatívákat ajánlanak, plusz kilométer, és perc információkkal.

A forgalommal kapcsolatban tegnap volt még egy izgalmas tapasztalatom. Ezúttal a rendőrökkel. Elmentünk boltba, ami kb. 3 perc sétára van. Ott eltöltöttük úgy 10 percet. Visszaúton, ahogy jövünk a bal oldali járdán, a mellettünk lévő ház után balra van beugrás, mert utána parkoló van kialakítva. Itt pont benéztem balra, ahol ott egy rendőrnő nézett vissza rám. Én olyan frászt kaptam, hogy egy ember áll ott. Cirka 10 centire voltunk egymástól. Mint kiderült, azért áll ott, hogy a mi menetirányukkal azonos forgalmat figyelje, és ha szabálytalanságot lát, akkor azt a szemközti oldalon, szintén a sarok mögött elbújt kollégáknak jelezze, hogy kit kell kiemelni tüzetesebb vizsgálatra a forgalomból.

A keddi napot kihasználva elmentem a patikába testápolóért. Érdekes beszélgetést sikerült összehoznunk a patikussal. Német volt az alap kommunikációnk, de ő is, és én is csapongtunk a holland, a német és az angol között, hogy biztosan megértsük egymást. De végül kaptam egy krémet. Ami nem az, amit eddig használtam, mert azt itt nem lehet kapni (Hollandiában), de úgy néz ki, hogy amire vettem, arra jó.

A kaja, amit kapunk továbbra is eltérően értékelhető. A legjobb amit mondani lehet rá, hogy finom volt. Ez nem azt jelenti, hogy minden héten ennék abból egy adagot, de ehető volt. De összességében rossznak, ehetetlennek, vagy pocséknak, de leginkább unalmasnak mondanám. Eddig mindig valamilyen zöldséges leves, sült hús, krumpli, és párolt zöldségek voltak valamilyen mártással. Egyszer volt lassagne, ami viszont ehetetlen volt. A tészta szétfőtt, a hús rágós, és az egész tocsogott a levétől.

Röviden, tömören ennyit eddig erről a hétről. Vasárnap este még a maradékot is megírom.