A munkás réteg

Ismét szia mindenki!

Rég írtam nektek magamról. Tegnap és ma is voltam dolgozni. Azért nem írtam az elmúlt nap néktek, mert az egyik társunknak segítettem a telefonját aktiválni, és ott ragadtam mint egy három órára, és utána már nem volt sem lelki, sem fizikai erőm blogolni.

De most! Most pótlom! Jelentem a házifeladat holnapra kész, és a kutya sem fogja megenni!

Tegnap

Reggel 5:30-kor kelés. Igen, ekkor szoktam elaludni. És?

Nem mintha hajnal egykor már aludtam volna... De reggel felkeltem. Zuhany, bőrápolás, felöltözés, reggeli, összepakolás: munka pulcsi, munka baseball sapka, csipogó (munkába lépéshez, és kilépéshez napi szinten), valami uzsi.

Nem, csacsi nem jár velem, mert a folyosóról még valaki elgazdásítaná tőlem. A lengyel lányok már így is szemet vetettek rá... De miért is nem a gazdájára? Pedig ő is van ennyire szőrős...

A munkába egy lengyelekből álló, már állandóra felvett csapat tagja lettem. Így ha ők mennek, akkor én is. Reggel az úton lassan haladtunk, annak ellenére, hogy nagyrészt autópályán közlekedünk, mert két kamion összekoccant, és két sávot elfoglaltak a háromból! Igen három, de mi akkor már az a négyből kettévált másik kettő egyikén közlekedtünk. Valahol itt.

Itt található a munkahelyem. Ide hoznak el minden hajnalban.

Szóval a műszakvezetőm, Anyita, beállított a sor elejébe, hogy pakoljak retkeket a szalagra. Két perc sem telt el, s máris átrakott máshova, ez ment kb. ötször. Végül a sor végén kötöttem ki hosszabb ideig, ahol a már válogatott, esetleg mért zöldségek, a csomagoláson is átestek. Ezeket kellett nekünk bepakolni a ládákba, illetve a selejtes csomagolásokat visszaküldeni a sor elejére. Figyelni kell, hogy a lehegesztett fólia ne legyen lyukas, végig le legyen zárva, hogy ne legyen a zöldség benn a hegben. Továbbá, hogy legyen rajta címke, de csak egy. A csomagokat címke helyesen kell a dobozba helyezni. Szóval nem könnyű, mikor egyszerre mintegy uszkve 30-40 csomag érkezik meg egyszerre.

De a sor elején sem könnyű mindig. De ez a holnap zenéje! ;)

Volt egy cirka háromnegyed órás tengés lengés. Ez azért rossz, mert mindenki kétszer áttakarítja a gépet. Mind az ötöt, és felseper egyszer. Ha leesik egy porszem, egyből öten ugranak rá az unalom végett. De nem küldenek el ilyenkor kényszer pihenőre, mert azt nem fizetik! =)

Volt, hogy átköltöztünk az egyik sorról a másikra, mert az előbbi bedöglött. Aztán a másik is 2 perc múltán. Így alakult ki a háromnegyedes tingli-tangli, mert mind az öt sorunk lefulladt.

A negyed órás szünet, arra jó, hogy ember üljön egy kicsit, megigyon egy forró italt, és egyen egy keveset. A második szünetünk általában fél óra. Ez arra elég amire az első, csak kétszer.

A műszak vezető beszél egy kicsit angolul, de nem egy perfekt. Sokszor akad a kommunikációnk, a megértés végett. Ő nem ért engem.

Viszont nagyon aranyos, és kedves, segítőkész.

Ma

Ma is fél hatkor keltem. Ez alkalommal nem volt dugó, gyorsan odaértünk, még egy kávé is belefért a munka kezdés előtt. Ma nem sok leállás volt. Viszont annál hosszabb, és fárasztóbb az álldogálás. Eddig a legrosszabb az, mikor kartonpapír dobozban érkezik a zöldbab, és én plusz egy méter magasságig ér a teteje. Vedd le, mikor kettő sem túl könnyű, háromnál feljebb nem érsz, tehát ennyit minimum egyszerre kell levenned. A helyzetet nehezítendő, mikor sikerült végre megmozdítanod a dobozokat, akkor az alulmaradt teteje belemélyed a felette lévő aljába, így ismét meg kell emelni az egészet, és megint, és megint... amíg végül a kezedbe nem emeled a fejed fölé...

Szóval nem mindig egyszerű, de legalább Hollandiában vagyok, és van munkám is.

A mai változatosság a bab után répáztam, aztán retkeztem is. A retkekkel dolgozni nagyon nehéz volt, mert ott pörögni kellet... nagyon. Ha a kolléga épp pakolt, vagy nem volt ott, akkor max. egy ládáig bírtad pakolni a retket a szalagra.

Annyira sokat álltam végül a baboknál méricskélve, hogy alig vártam a műszak végét. Haza érve egyből kaja. Jól esett. A húst nem tudom milyen bundába forgatták, és sütötték ki, de nagyon finom volt. A török éttermekben ettem hasonló ízű húst.

Itt a hotel sarkán a kukák tetején van egy pár, teljesen ép bakancs. Hogy ki, és miért dobta ki? Oo Nem tudjuk, és nem értjük.

Holnap is megyek nyolcra dolgozni, úgyhogy abba hagyom mára. Az elkövetkező nap nem ígérem, hogy megint jelentkezek itt, de vasárnap legkésőbb biztos!