Az első munkanap

Ma reggel felkeltem 5:30-kor. Összeszedtem magam, felöltözni, táskát bepakolni, megreggelizni, fogat mosni, és 6:15-re lemenni a szállás mellé.

Három másik magyar srác volt még ma reggelre beosztva, akik mire én leértem, már ott vártak egy-két perce. Kb. 30-ra megjelent egy lengyel illető is, majd két perccel később egy hétszemélyes céges autó is, a sofőrrel, és két utassal.

Igen, jól számoltatok, és öt embernek négy hely volt az autóban. Mondtam a többieknek, miután a lengyel illető egyből lerohanta az autót, hogy én maradok, én letudom beszélni, hogy miért kések, vagy bármi egyéb.

A sofőr mutatta, legalábbis én így értettem, hogy maradjak itt, jön majd vissza.

Mintegy 15 dohányos, és 3 óra várakozás után meguntam a dolgot, mire aklimatizálódtam, és már nem fáztam. Felmentem az irodába, és elpanaszoltam a dolgot, ahol két nagyon aranyos holland hölgy fogadott a problémámmal. Jó párosítást alkotnak, mert az egyikük angolul, a másikuk meg németül tud a hollandon kívül.

Felhívtuk Nikit, a magyar kapcsolat tartót, akinek szintén elmondtam a reggeli eseményeket, mire ő megnyugtatott, hogy nem az én hibám volt, hanem a sofőré, ezért, nyugodtan menjek a dolgomra, a továbbikat, majd ő intézi.

Így hát továbbra is a jövő zenéje, hogy zöldség-gyümölcsözök, targoncázok, műszak vezetek, vagy minőséget ellenőrzök-é majd!

Kiderült mi volt a gond reggel. Az egyik srác elnézte a beosztást, és neki nem kellett volna mennie dolgozni még. Nem lett belőle baj, sem neki, sem nekem. No holnap újra próbáljuk a rendszert!