Egy hét

Szia mindenki!

Sajnos az elmúlt héten nem volt sok időm a bloggal foglalkozni. Hogy miért? A továbbiakban olvashatjátok! =)

Elég sok minden történt, ezért próbálom összetömöríteni a dolgokat, hogy ne legyen túl hosszadalmas ez a bejegyzés.

Először is a jelentkezéseim hiányának oka:

Hétfőn délután négyre mentem dolgozni, egészen hajnal egyig. Akkor is csak azért engedtek haza minket, mert másnap reggel hétkor indultunk Bredába, SOFI-számot csináltatni. A SOFI olyan itt, mint odahaza a APEH. Ugyebár ez kelletik a hivatalos munkavégzéshez, és a bér kifizetéshez, ami nem utolsó az én szempontomból.

Igen fáradt volt mindenki kedden, mert nem sikerült sokat aludnia senkinek sem. 11-kor értünk vissza a szállásra. Egykor ebéd, aztán alvás.

Én szerdán reggel fél nyolcra mentem dolgozni. Így nem igen sikerült kialudnom magam. Eljött a délután négy, amikor is jött a főnökasszony, és mondta hogy "time finish". Kivéve engem, és három másik kollégámat, mert az az autó amivel jöttünk, már elvitték másokkal, így maradnunk kell még. Ennek köszönhetően lett plusz két órám. Majd kimentünk a parkolóba ketten. Aztán cirka öt perc múltán jött a sofőrünk, és a negyedik személy is... csak kocsikulcs nem volt nálunk... Így telefon, SMS, hogy akkor most merre hány méter? Végül a sofőr vissza a gyárba, kapott egy kocsikulcsot, aztán már jöhettünk is haza. Negyed nyolcra már itthon is voltam! Mi az nekem, alig keltem fél hatkor.

Csütörtökön délután négyre, megint hajnal egyig. Persze délben már fent van az ember fia, és nézi a kiírást félóránként, hogy ma is kell-e menni dolgozni. Miért is ne indulás előtt 20 perccel teszik ki, hogy délután négyre a gyárban kezdődik a mai műszakod... Ami hajnal egyig tart, a legpörgősebb gépen egész nap. Természetesen este tizenegykor már fáradt vagyok, mert össze vissza időpontokban alszok...

Tegnap, azaz pénteken délután haza mentünk dolgozni. Végre emberi időpontban, már délután kettőkor tudtuk meg. Egy laza tizenkét órázás után hajnalban feküdtem le aludni. Persze egykor már lekeltem, mert lehet, hogy ma is megyünk dolgozni... Így megint félóránként rohangálok ki  a szobából, hogy megnézzem a kiírást. A legrosszabb, hogy ilyenkor az ember nem mer még boltba sem elmenni, mert ha közben kiírják, hogy 10-20 perc múlva menned kell a gyárba, akkor lehet, hogy pont lemaradsz a járatról.

A héten már három magyar sofőrünk is volt. Volt aki el is tévedt a hatalmas csomópontban... Nem is csodálom. Így egy kis kitérővel, és húsz perc plusszal érkeztek meg, de még időben.

További érdekességek a holland autópályákról. A Bredát elkerülő szakaszon külön buszsáv van. Van olyan hely, ahol összefut két kétsávos szakasz, és folyamatában szűkül kettőre. Ennek az elején láttam középen záróvonalat, szaggatott vonallal! Ez elkerülő gyűrűk előtt hatalmas LEDes kijelzőkön írják, hogy merre van dugó, és alternatívákat ajánlanak, plusz kilométer, és perc információkkal.

A forgalommal kapcsolatban tegnap volt még egy izgalmas tapasztalatom. Ezúttal a rendőrökkel. Elmentünk boltba, ami kb. 3 perc sétára van. Ott eltöltöttük úgy 10 percet. Visszaúton, ahogy jövünk a bal oldali járdán, a mellettünk lévő ház után balra van beugrás, mert utána parkoló van kialakítva. Itt pont benéztem balra, ahol ott egy rendőrnő nézett vissza rám. Én olyan frászt kaptam, hogy egy ember áll ott. Cirka 10 centire voltunk egymástól. Mint kiderült, azért áll ott, hogy a mi menetirányukkal azonos forgalmat figyelje, és ha szabálytalanságot lát, akkor azt a szemközti oldalon, szintén a sarok mögött elbújt kollégáknak jelezze, hogy kit kell kiemelni tüzetesebb vizsgálatra a forgalomból.

A keddi napot kihasználva elmentem a patikába testápolóért. Érdekes beszélgetést sikerült összehoznunk a patikussal. Német volt az alap kommunikációnk, de ő is, és én is csapongtunk a holland, a német és az angol között, hogy biztosan megértsük egymást. De végül kaptam egy krémet. Ami nem az, amit eddig használtam, mert azt itt nem lehet kapni (Hollandiában), de úgy néz ki, hogy amire vettem, arra jó.

A kaja, amit kapunk továbbra is eltérően értékelhető. A legjobb amit mondani lehet rá, hogy finom volt. Ez nem azt jelenti, hogy minden héten ennék abból egy adagot, de ehető volt. De összességében rossznak, ehetetlennek, vagy pocséknak, de leginkább unalmasnak mondanám. Eddig mindig valamilyen zöldséges leves, sült hús, krumpli, és párolt zöldségek voltak valamilyen mártással. Egyszer volt lassagne, ami viszont ehetetlen volt. A tészta szétfőtt, a hús rágós, és az egész tocsogott a levétől.

Röviden, tömören ennyit eddig erről a hétről. Vasárnap este még a maradékot is megírom.

Vasárnapi izgalmak

Ma hajnalban felkeltem délben. Nagyon jól esett a pihenés. Egy óra után felmentem a 303-ba, ahol épp akkor kelt Tomi. Igen csak kivette mindenkiből az energiát, az elmúlt három nap.

Háromkor lementünk enni, de nem volt egy nagy durranás. A leves sós volt, mondjuk nem annyira, mint tegnap. E mellé még sült egész csirke comb volt, angolosan, steak burgonyával, és párolt mini répa volt.

Ebéd után neki vágtunk megint a városnak. Ezúttal a vasút túl oldalára indultunk. Itt találunk Lidl-t, de nem volt nyitva. Ellenben egy másik bolt 10 méterrel közelebb igen. Itt találtunk barna Heinekent. A szomszédságban füves focipálya. Ez a harmadik a városban amit láttunk. A háromból egy műfüves, kettő füves, de mindegyik vetekedhet a legjobb minőségű magyarországi pályákkal.

Visszafele úton láttunk pár érdekes szobrot, házat. A képek nagyban itt tekinthetők meg.

Ezt követően a kikötőhöz sétáltunk ki. Itt is készült néhány kép, melyeket az albumban tudtok megnézni, amit az előző link alatt értek el.

A kikötőben összefutottunk egy libával, ami elkezdett mindet követni. Sétáltunk tovább az Oudenbosch feliratú táblához, egy-egy fotó erejéig. Útközben az egyik eladó, vagy kiadó hajó tulajdonosa épp zárta be a hajóját, és jött fel a gátra, amin sétáltunk, és elkezdett hozzánk minden további nélkül hollandul beszélni. Nem teljesen értettük, hogy mit is szeretne, de amiben biztosak vagyunk, hogy azt kérdezte, hogy itt dolgozunk-e, és a hajóval kapcsolatban valamit. A többit nem... Ez a tény a bácsit nem zavara, és csak monda, és mondta. Szerencsénkre jött egy néni biciklivel, aki a bácsihoz intézett pár mondatot, melynek következtében beszélgetésbe elegyedtek, így lehetőség nyílt számunka a tovább jutásra.

Elkészültek a fotók, majd irány vissza.

A város táblán, amin a térkép is látható, láttunk McDonald's reklámot, így gondoltuk beülünk egy sajtburgerre. A táblánál helyi fiatalok dohányoztak. Ám ekkor vettük észre, hogy a táblán az áll, hogy a Meki, Rosendaalban található. Megérdeklődtük a fiatalokat, hogy ott van-é tényleg legközelebb ilyen létesítmény.

A három ifjonc közül az egyik odajött hozzánk, és angolul kommunikáltunk vele. Ahogy odaért hozzánk megcsapott minket a dohányárú jellegzetes illata. De nem a közértben kapható, hanem a Hollandiában ugyebár legális fajtáé.

Az információk tudatában sétánkat folytatva a következő utcában, két tini leányzót láttunk reklámújságot kihordani. De nem ám szakadt póló, farmernadrág kombóban... Hanem két gombsoros, rózsaszín tulikában (kabátka), kicsinosítva, olyan biciklivel, aminek a csomagtartójára az újságtartó volt felrögzítve.

Végül a szálloda melletti kávézó kocsmába ültünk be egy csapolt sörre. Nem volt oly szénsavas, mint otthon megszoktunk, de cserében az alkohol tartalom nem volt kispórolva. Fél órába telt a 0,45-ös korsót - aminek volt föle, és nem csak hab! ;) - elfogyasztanunk, és azért megéreztük a hatását.

Ez volt a mai pihenő napunk. A fényképekhez, pedig jó időtöltést kívánok!

A szombati sörözés

Tegnap reggel 7-kor indultunk a munkába. A jó benne, hogy maximum egyig leszünk, és 50% hétvégi pótlék jár.

Megérkeztünk fél nyolc előtt, így egy kávé, egy tea is belefért a munka kezdésig. Aztán irány a sor, és a paszuly. Az elmúlt három napban annyi paszulyt láttam, hogy ha becsukom a szemem, paszulyt látok.

Cirka negyed egykor elfogyott a paszuly. Majd háromnegyed órás tingli-tangli, mikor megjött a délutános  csapat. Még egy óra takarítás, csak immár nem nyolcan, hanem tizennyolcan...

Ennyi pénzért még sosem csináltam semmit!

Aztán negyedóra szünet. Majdnem, mert megjött a majd két órája várt kamion, így 10-12 perc után rohanás fel a kantinból. Megint paszuly. Aztán máris három óra. Miii? ?Oo?

Három óra? Pedig azt mondták egyik leszünk max! Na mindegy. Aztán négykor szünet. Már nagyon éhes volt a reggeli csoport, mert nem így készültünk, és a büfé sem üzemel hétvégén...

A legrosszabb az volt az egész napban, hogy folyton mást mondtak a munka végzés idejéről, és arról, hogy mennyi bab van még...

Végül fél hétig voltunk bent. Nagyon fáradtan, nagyon éhesen, és nagyon ingerülten kerültem haza. Aztán vacsora sem volt a tálalóban. Lementünk szólni. Erre közölték, hogy mi? Már nincs több... Oo Pedig a hajnalban hazaértek, is most szállingóznak enni, és a délutáni csoportok is mostanság érnek vissza. De végül hoztak enni...

Vacsi után felmentem a 303-ba, és ittam egy fél sört. Majd alvás, óra átállítódás, és most blogolás.

De ma pótlunk mindent, amit lehet! ;)

Nektek is további jó hétvégét!

A munkás réteg

Ismét szia mindenki!

Rég írtam nektek magamról. Tegnap és ma is voltam dolgozni. Azért nem írtam az elmúlt nap néktek, mert az egyik társunknak segítettem a telefonját aktiválni, és ott ragadtam mint egy három órára, és utána már nem volt sem lelki, sem fizikai erőm blogolni.

De most! Most pótlom! Jelentem a házifeladat holnapra kész, és a kutya sem fogja megenni!

Tegnap

Reggel 5:30-kor kelés. Igen, ekkor szoktam elaludni. És?

Nem mintha hajnal egykor már aludtam volna... De reggel felkeltem. Zuhany, bőrápolás, felöltözés, reggeli, összepakolás: munka pulcsi, munka baseball sapka, csipogó (munkába lépéshez, és kilépéshez napi szinten), valami uzsi.

Nem, csacsi nem jár velem, mert a folyosóról még valaki elgazdásítaná tőlem. A lengyel lányok már így is szemet vetettek rá... De miért is nem a gazdájára? Pedig ő is van ennyire szőrős...

A munkába egy lengyelekből álló, már állandóra felvett csapat tagja lettem. Így ha ők mennek, akkor én is. Reggel az úton lassan haladtunk, annak ellenére, hogy nagyrészt autópályán közlekedünk, mert két kamion összekoccant, és két sávot elfoglaltak a háromból! Igen három, de mi akkor már az a négyből kettévált másik kettő egyikén közlekedtünk. Valahol itt.

Itt található a munkahelyem. Ide hoznak el minden hajnalban.

Szóval a műszakvezetőm, Anyita, beállított a sor elejébe, hogy pakoljak retkeket a szalagra. Két perc sem telt el, s máris átrakott máshova, ez ment kb. ötször. Végül a sor végén kötöttem ki hosszabb ideig, ahol a már válogatott, esetleg mért zöldségek, a csomagoláson is átestek. Ezeket kellett nekünk bepakolni a ládákba, illetve a selejtes csomagolásokat visszaküldeni a sor elejére. Figyelni kell, hogy a lehegesztett fólia ne legyen lyukas, végig le legyen zárva, hogy ne legyen a zöldség benn a hegben. Továbbá, hogy legyen rajta címke, de csak egy. A csomagokat címke helyesen kell a dobozba helyezni. Szóval nem könnyű, mikor egyszerre mintegy uszkve 30-40 csomag érkezik meg egyszerre.

De a sor elején sem könnyű mindig. De ez a holnap zenéje! ;)

Volt egy cirka háromnegyed órás tengés lengés. Ez azért rossz, mert mindenki kétszer áttakarítja a gépet. Mind az ötöt, és felseper egyszer. Ha leesik egy porszem, egyből öten ugranak rá az unalom végett. De nem küldenek el ilyenkor kényszer pihenőre, mert azt nem fizetik! =)

Volt, hogy átköltöztünk az egyik sorról a másikra, mert az előbbi bedöglött. Aztán a másik is 2 perc múltán. Így alakult ki a háromnegyedes tingli-tangli, mert mind az öt sorunk lefulladt.

A negyed órás szünet, arra jó, hogy ember üljön egy kicsit, megigyon egy forró italt, és egyen egy keveset. A második szünetünk általában fél óra. Ez arra elég amire az első, csak kétszer.

A műszak vezető beszél egy kicsit angolul, de nem egy perfekt. Sokszor akad a kommunikációnk, a megértés végett. Ő nem ért engem.

Viszont nagyon aranyos, és kedves, segítőkész.

Ma

Ma is fél hatkor keltem. Ez alkalommal nem volt dugó, gyorsan odaértünk, még egy kávé is belefért a munka kezdés előtt. Ma nem sok leállás volt. Viszont annál hosszabb, és fárasztóbb az álldogálás. Eddig a legrosszabb az, mikor kartonpapír dobozban érkezik a zöldbab, és én plusz egy méter magasságig ér a teteje. Vedd le, mikor kettő sem túl könnyű, háromnál feljebb nem érsz, tehát ennyit minimum egyszerre kell levenned. A helyzetet nehezítendő, mikor sikerült végre megmozdítanod a dobozokat, akkor az alulmaradt teteje belemélyed a felette lévő aljába, így ismét meg kell emelni az egészet, és megint, és megint... amíg végül a kezedbe nem emeled a fejed fölé...

Szóval nem mindig egyszerű, de legalább Hollandiában vagyok, és van munkám is.

A mai változatosság a bab után répáztam, aztán retkeztem is. A retkekkel dolgozni nagyon nehéz volt, mert ott pörögni kellet... nagyon. Ha a kolléga épp pakolt, vagy nem volt ott, akkor max. egy ládáig bírtad pakolni a retket a szalagra.

Annyira sokat álltam végül a baboknál méricskélve, hogy alig vártam a műszak végét. Haza érve egyből kaja. Jól esett. A húst nem tudom milyen bundába forgatták, és sütötték ki, de nagyon finom volt. A török éttermekben ettem hasonló ízű húst.

Itt a hotel sarkán a kukák tetején van egy pár, teljesen ép bakancs. Hogy ki, és miért dobta ki? Oo Nem tudjuk, és nem értjük.

Holnap is megyek nyolcra dolgozni, úgyhogy abba hagyom mára. Az elkövetkező nap nem ígérem, hogy megint jelentkezek itt, de vasárnap legkésőbb biztos!

A szabadnap

Ma nem voltunk munkában, ezért a győri különítmény tett egy sétát a városban. Mivel 2 napja azt beszéljük, hogy ha eljön ez az idő, hogy nem dolgozunk, akkor a szállás mögötti kertet nézzük meg elsőnek, természetesen nem ezt tettük. Sőt... Egyáltalán nem néztük meg. Talán legközelebb.

Olyan területeket jártunk be, amelyeket eddig együtt nem, vagy csak ketten Tomival. Így először a "sport telepet" néztük meg, ahol öt salakos teniszpálya, uszoda, squash pálya is található.
Sok kerékpáros iskolást láttunk. A lányoknál a csomagtartóra erősített táska, míg a fiuknál a háton hordott táska a divat biciklizés közben.

Ma először láttunk dohányozni valakit az utcán. Igaz két "lázongó" fiatal leányzó volt... természetesen biciklivel.
A mai nap további tapasztalata a biciklisekkel kapcsolatban:
Két leányzó hajtott át előttünk egy kereszteződében. A lányok simán áthatottak rajta, anélkül, hogy megálltak, lelassítottak, vagy egyáltalán körül néztek volna.

Láttunk egy keretet lámával, libával és kacsával. A szomszédban meg pávák voltak. De libákat nem csak a kertben láttunk, hanem a csatorna kikötőjében is, akik kisebb forgalmi dugót okoztak - igaz holland területen számomra ez volt a legnagyobb dugó amit eddig láttam - az autósnak, aki elé kisétáltak, rájuk kellett dudálnia, hogy arrébb menjenek. Ezzel viszont a szembejövő biciklis számára lettek útonállók. Még szerencse, hogy Hollandiában, mint Ácson, a biciklisnek van elsőbbsége, és igaza, így zavartalanul birtokba vehette a járdát, az eltorlaszolódott út helyett, minden következmény nélkül.

Holnap végre eljő az idő, és saját bőrömön tapasztalom az itteni munkát. Remélem nem szó szerint. És majd jövő hétvégén a gyümölcsét is!
Ahogy András barátom mondotta: Ez a munka gyümölcsöző kezdetnek ígérkezik. Végre a paradicsomban érezhetem magam. Most már nyaralhatok Banán!
Hát igen, ha az ember zöldség-gyümölccsel foglalkozik...

Az első munkanap

Ma reggel felkeltem 5:30-kor. Összeszedtem magam, felöltözni, táskát bepakolni, megreggelizni, fogat mosni, és 6:15-re lemenni a szállás mellé.

Három másik magyar srác volt még ma reggelre beosztva, akik mire én leértem, már ott vártak egy-két perce. Kb. 30-ra megjelent egy lengyel illető is, majd két perccel később egy hétszemélyes céges autó is, a sofőrrel, és két utassal.

Igen, jól számoltatok, és öt embernek négy hely volt az autóban. Mondtam a többieknek, miután a lengyel illető egyből lerohanta az autót, hogy én maradok, én letudom beszélni, hogy miért kések, vagy bármi egyéb.

A sofőr mutatta, legalábbis én így értettem, hogy maradjak itt, jön majd vissza.

Mintegy 15 dohányos, és 3 óra várakozás után meguntam a dolgot, mire aklimatizálódtam, és már nem fáztam. Felmentem az irodába, és elpanaszoltam a dolgot, ahol két nagyon aranyos holland hölgy fogadott a problémámmal. Jó párosítást alkotnak, mert az egyikük angolul, a másikuk meg németül tud a hollandon kívül.

Felhívtuk Nikit, a magyar kapcsolat tartót, akinek szintén elmondtam a reggeli eseményeket, mire ő megnyugtatott, hogy nem az én hibám volt, hanem a sofőré, ezért, nyugodtan menjek a dolgomra, a továbbikat, majd ő intézi.

Így hát továbbra is a jövő zenéje, hogy zöldség-gyümölcsözök, targoncázok, műszak vezetek, vagy minőséget ellenőrzök-é majd!

Kiderült mi volt a gond reggel. Az egyik srác elnézte a beosztást, és neki nem kellett volna mennie dolgozni még. Nem lett belőle baj, sem neki, sem nekem. No holnap újra próbáljuk a rendszert!

Oudenbach és én

Reggel nyolckor keltem. Délután egykor volt ebéd.

A dohányosoknak is van néha hasznuk. Miattuk tudtuk, meg, hogy van biliárd, csocsó -1 rúddal, és a korong lökögetős játék.

Az ebéd zöldséges paradicsom leves, illetve göngyölt hús jellegű hús, párolt krumplival, borsóval, és zöldbabbal. Továbbá barna szósz.

Nem volt rossz, a hús kimondottan finom, a krumpli viszont sótlan. De összeségében ehető volt.

Ebéd után tettünk egy sétát a városban. Boltokat nézegettünk elsősorban. Élelmiszer, ruházati, háztartási üzletek sorát vettük számba.

De hogy nekem alapból az összes boltos hollandul kezdett el beszélni... Honnan veszik ezek, hogy én ezt érthetem? ?Oo?

További pozitívumok: 5 éles kés 1€, 6 mintás vizes pohár 2€, holland nyelvű Catan, Carcassonne =)(=

De hogy a 6 kocka pohárral, és kockapókerhez papírral miért kerül 0,5€ olcsóbba, mint az ugyanakkora méretű, és minőségű 6 db kocka? ?Oo?

A legközelebb eső közért (EMTÉ) egész olcsó, és bő a választék. Sikerült venni jó szörpöt, és szar kávét... De dacból megisszuk.

Délután papíroztunk kicsit. Holland APEH igazolvány igénylés (SOFI), munkavédelmi papír, ami kb. Google tranlation-nel lett fordítva.

Kapunk narancssárga baseball-sapkát, szürke pullovert.

Nikivel, és Tomekkal beszéltünk. Tomek valószínűleg nem bírja Nikit, mert ha közölni kell a csoporttal valamit, akkor inkább megkeres engem... Hajrá német! Még mielőtt bementem volna papírozni, akkor is megkeresett, és megkérdezte, hogy a targoncázás, a műszakvezetés, és a minőség ellenőrzés szóba jöhet-e. És mondotta, hogy kell neki egy ember, aki beszéli a németet. Ha ennek köszönhetően az előbb említett három munka valamelyikét végezhetem, a zöldség és gyümölcs pakolás, válogatás, és csomagolás helyett, akkor több nyelv gyakorlás, felelősség, és fizetést kapok!

Holnap reggel megyek is dolgozni 7:30-ra, és 6:15-kor visznek el innen. Még két angolul jól beszélő srác jön reggel, a többiek közül délutánra vannak beírva páran, akik délig tudják meg, hogy mikorra mennek.

A papír munkák elvégzése után megint sétáltunk egyet. Hogy itt milyen szép házak vannak! (Lesznek majd képek is idővel!) Függöny maximum egy konyhai, díszfüggöny, meg sötétítő.

Láttunk játszóteret is, műfüves mini foci pályával. és két olyan vonatot, hogy nem semmi. Emeletes sárga, és GYESV újabb típusaihoz hasonlító mindenféle színes.

Amit még nem szoktunk meg, hogy vannak emberek, akik jönnek velünk szembe az utcán, és köszönnek, de nem az egész csoportnak, hanem egy-egy embernek...

Vettem ma egy logikai újságot, melynek Binario a címe, és egy négyzethálóba 1-et, és 0-kat kell írni! =)(=

A szabályok nem nehezek, csak hollandul mire megértettem...

Úgyhogy ma is voltak izgalmas dolgok.

Itt lakunk

Igen, a Belga határ közelebb, van mit Rotterdam.

Irány Hollandia!

Sziasztok rokonok, barátok, ide tévedt egyének!

Hollandiai munkavállalásom alkalmából úgy döntöttem, hogy könnyebb legyen követnetek ily távoli életemet, blogot indítok.

Igyekszem minél többször, de mindig érdekességekkel, izgalmas tartalmakkal megtölteni bejegyzéseimet.

Kezdjük is:

2012 március 12.

Utazás Győrből Békéscsabára a cég magyarországi irodájába. A majd öt órás út után a fogadtatásunk nagyon pozitív volt. Sok mindent megbeszéltünk, mikor indulunk, megérkezés, szállás típusa, hozzávetőleges költségek...

Délután vissza Győrbe. Reggel fél nyolckor elhagytuk Győrt, este fél nyolcra már Győrszentivánon is voltam.

Az elkövetkezendő napokban beszerezni ezt-azt, mosni, átgondolni, hogy mi kellhet még... A hosszú hétvégének köszönhetően, oly sok időnk volt minderre...

2012 március 17.

Az indlása napja. A busz 15:00 körül indult Békéscsabáról, minket győrieket az elkerülő Agip benzinkútjának parkolójában vett fel. 20:00-kor indultunk tovább Győrből, 20 perc várakozás, bepakolás, a többieknek cigiszünet után.

Az érdekesség a dologban, hogy miután a nagy csomagokat bepakoltuk a busz utánfutójába, mondták, hogy cuccoljunk fel addig a buszra. Persze a buszon fent maradt 2-3 fő nem tudta megmondani, hogy hol van szabad hely a buszon. No mindegy... az indulás után és mintegy 10 csomag átlogisztikázása után lett helyünk.

Mivel ez a 20 perces pihenő nem volt elegendő, ezért a következő kútnál tankoltunk Mosonmagyaróváron, és Hegyeshalom előtt is.

Bécs, Linz, éjfél, (D), Passau, Nürnberg, Frankfurt, Köln, (NL), Eindhoven, Breda, Oudenbosch.

2012 március 18.

Délután fél három. Megérkezés a vélhetően leendő szállásunkhoz. Az utca frontja az épületnek egészen jól néz ki, de a két oldalsó felújítás alatt... Végül hátra kellett menni, követtük a Tivoli feliratú, nyíllal ellátott táblákat, ahol felcsillant az emberek szeme, hogy "Na ez már jobban néz ki"!

Majd még egy tábla, nem a balra lévő épületegyüttes a mienk... "Mi ez templom?". Hát igenen csak gótikus az épület. De ha valaha is az egyház kezében volt, akkor inkább zárda lehetett. Hatalmas belmagasság mint minden régi épületben, cirka 4 méteres. Először az étkezőbe vittek be minket, és onnan lettünk szétosztva a szobákba. Az étkező belmagassága rekordot döntött több mint 10 méter, a fa szerkezetű tető a templomokat idézi.

Megjött Niki, és egy férfi. Egymás közt németül beszélnek. Itt az én első lehetőségem a nyelvek gyakorlására. Felváltva jönnek, Niki magyarul a férfi németül hívja az embereket, kettesével, hármasával, fiú lány csoportokban. Végül az egyetlen párunk, én, és még két srác marad, mikor mindketten visszatértek. Beszélnek egymás közt, és rám-rám pillantva arról beszélnek, hogy tegyenek-e engem be a "kis lengyel" mellé... És igen. Megérkezek a 207-es szobához, bekopogunk, és tényleg egy még tőlem is alacsonyabb srác nyit ajtót. A férfi, és a srác lengyelül folyékonyan kezdenek el beszélgetni! Gondoltam de jó lesz itt a kommunikáció...

Bemutatkozás:

- Ákos.

- Daren.

- Sprechst du Deutsch?

Erőteljes horizontális fejrázás.

- Do you speek Englisch?

- Yes!

Itt a második lehetőség a nyelvek gyakorlására, és egy új megtanulására.

Az igazat megvallva  Daren és az angol nyelv, nem túl nagy barátok. Megkérdeztem angolul, hogy hogyan mondják lengyelül a számokat 1 és 10 között. Amíg nem ragadtam tollat, csak pislogott, hogy mit is akarok... :S

Gyors körbe tekintés a szobában: két ágy, két fotel, egy szék, egy író aszat TV-vel, egy akasztós szekrény, két éjjeli szekrény fiókkal, egy dohányzó asztal, hűtő, fürdő. Hmm... Nincs sok szekrény...

Majd felmentem a 303-as szobába Tamáshoz, és Flórához: Franciaágy, íróasztal, TV, hűtő, szekrények! (3), fogas, fürdő. Itt nincs szék! De másnap megkapják a mienket...

Ez a szoba lesz négyünknek a főhadi szállása.

Visszamentem a szobámba és már ketten voltak bent. Egy Márk nevű srác csatlakozott Darenhez, aki beszédesebb mind a lengyel, mind az angol nyelekben. Mark nagyon jó fej. Rögtön infóáradattal látott el.

Teljes kipakolás, majd a laptopra is megpróbáljuk az Internetet rácsiholni. Nem is volt nehéz.

Így laptopostul ismét 303-as szoba. Tomi szereli nagyban a gépet össze, "Van net dugalj (R32) a falban!", csak jel nincs benne... Marad a WiFi. De neki már nem olyan könnyen csatlakozik, mint nekem... Mint egy két óra, és már neki is és még két embernek is sikerül netet csiholni a gépükre. 

Közben vissza tértem a szobámba. Megint ketten voltak. Majd a fürdőből egy csinos leányzó jött ki... Oo Mark közölte, hogy tud angolul, csak nem hajlandó megszólalni. De kicsikartam belőle vagy két mondatot! ;)

Még egy kicsit 303, végül este nyolckor irány az ágy.